Anyám kedvenc tája a Börzsöny. A harmincas években Érsekújvárról ide jöttek kirándulni. Megismerkedtek egy kedves családdal, visszajártak. Gyermekkoromban én is többször voltam itt. Évek óta terveztem a visszatérést, mert tudtam, hogy felújítottak a kisvasutat Nagybörzsöny és Nagyirtáspuszta között, újjáépítették a vonalat Nagyirtáspuszta és Márianosztra, valamint Szob között. Mint “kötöttpályás”, nekem ezt látni kell. Ma már a 8.10-es kisvonaton ültünk Nagybörzsönyben. Csak ketten voltunk. Meg a mozdonyvezető, meg a kalauz. Nagyirtáson kicsit várni fogunk, lehet kávézni, mondták. Felújított állomásépület, büfé, mellékhelyiség. A Kisirtáspuszta és Nagyirtáspuszta közti részen a nagy emelkedő miatt kétszer “fordul” a vonat: a  mozdony hol húzza, hol tolja a kocsit. “Csúcsfordítósnak” nevezik az eljárást, “legközelebb” Peruban és Dardzsilingben van hasonló. (Majd személyesen ellenőrzöm.) Márianosztrától a piros turistajelzésen a Koppány-nyereg és a Gömbölyű-kő érintésével gyalogoltunk vissza Nagybörzsönybe. Ez az út anyám útja. Valamikor, kettesben túráztunk itt, emlékszem, vaddisznók vágtak át előttünk. Anyám már öt éve nincs, de most ott volt velem.

Itt hozzászólhat!