“Aki távolodik Istentől, az is közeledik hozzá, csak a hosszabbik utat választotta. Félúton lehetek” (344).  Nem tudtam, hogy programszerűen végiggyalogolta egy barátjával Magyarországot: “Nagy gyaloglói voltak a magyar irodalomnak… Lázár Ervinnek voltak nagy elődei, de utódai aligha lesznek…” (154) – “az út alatt csupa csodával találkoztak, háborítatlan, jó szagú tájakkal, nyíltarcú bölcs parasztemberekkel, szegénységgel, gazdagsággal, lenyűgöző történetekkel, meg persze kicsinyességgel, maradisággal, irigységgel s nyilván sokat beszélhettek volna a gyaloglás okozta testi fáradtság jóleső öröméről” (155-156) – “Magyarország milyen kimeríthetetlenül és bámulni valóan szép, és azóta is ennek a rácsodálkozásnak a fényudvarában látok minden új tájat” (165). Ebből született a Masoko Köztársaság. Lázár Ervin nem vitt kulacsot: “Magyarországon egyik falutól a másikig szomjan halni ritka nagy teljesítmény lenne” (157)

A Lónyai utcai lakás: Pécel után a magyar irodalom középpontjában élt: Lónyay u. 18/A. Itt lakott egykor Benedek Marcell, itt szerkesztették a Nyugatot, átellenben élt egy darabig Mikszáth Kálmán. Tudtam, mert tapasztaltam, hogy: Lázár Ervin beszélgetni “mindenről jobban szeretett, mint az irodalomról”, Márquez mondott valami hasonlót: “gyűlölöm a televíziót, az irodalmi konferenciákat és az értelmiségi életet” (165) – “Ha azt mondanám, nem szoktam elolvasni a kritikákat, nagyon meglepődne?” (169)

A Lázár-mesék “leckék” anyanyelvből, emberségből… a szeretet szimbolikus diskurzusai (170). Vathy Zsuzsa: Nagyon sok embert tanított meg az igazi szeretetre. Arra, hogy nincs olyan szeretet: Szeretem, de… Ha szeretem, elfogadom. Feltételek nélkül.” (184)  Komáromi Gabriella nagyon pontos, életrajzi és alkotáslélektani adatokat feltáró könyvének fontos tanulsága: “a Lázár Ervin-jelenség meggyőző példa lehet arra, hogy az irodalom nem csak leírt szó, nem csupán önmagából megértendő szöveg. Benne van egy ‘halhatatlan’ személyiség az élményeivel, az életfilozófiájával, az értéktudatával, a tapasztalataival, időként még az arcvonásait is megpillanthatjuk.” (338) (Komáromi Gabriella: Lázár Ervin élete és munkássága. Osiris, Budapest, 2011. 392 old.)

Korábbi jegyzeteim róluk: Mondd, hogy NEM http://www.balazsgeza.hu/?p=5808; Vathy Zsuzsa http://www.balazsgeza.hu/?p=6991

Itt hozzászólhat!