Egy 21 éves amerikai lány azért került bele a rekordok könyvébe, mert a világ összes országában járt. Észak-Koreában például 1 percet tartózkodott. Gondolom, az emberiség józanabbik része azt mondja erre: hülyeség. De a rekordokért való öncélú versengés tele van ilyenekkel: fogpiszkálóból várat építeni, a világ leghosszabb rétesét nyújtani, de ide sorolnám az ártalmatlan, bár abszurd, a világ legtöbb embere által vezényelt koccintást is. Mire jó mindez? Ameddig csak egy valakinek az erőfitogtatása, kitűnni akarása, sikerhajszolása, azt mondanám, egyéni pszichikai tünet. Közösségi versengésként azonban már pazarlás, torzult közösségi értéktudat. Mert mit üzen a világnak az a 21 éves lány, aki bejárta a föld összes országát? Ez valódi teljesítmény? Szerintem inkább a föld, a kultúrák, a népek, a nyelvek leértékelése, ahogy azt a Travel Channel világjárói is sugallják: rohanj végig egy országon egy-két nap alatt. Ez nem megismerés, hanem talmi kaland, buta sztereotípiák erősítése, de leginkább az adott nép jóindulatának kihasználása. A rekordhajhászók visszaélnek az emberben meglévő egészséges versenyszellemmel. Javaslom, hogy az emberiség 9. halálos bűnének tekintsük mostantól a fölösleges versengést.

Itt hozzászólhat!