A kisvasutakkal valamikor középiskolás koromban, a Zempléni-hegyeket járva kötöttem barátságot. Együtt éreztem azokkal, akik fájlalták a bodrogközi kisvasút felszámolását. Ebből nőtt ki a vasútnéprajz, vasútantropológia: kutatás, írás, konferencia, kötetek. Két héten belül kétszer is végigutaztam a Szob-Márianosztra-Nagyirtás-Nagybörzsöny közötti felújított vonalon; no meg gyalogoltam is mellette, ma pedig másodszor eljutottam a somogyi erdők mélyén kanyargó Mesztegnyő–Felsőkak közötti kisvasúthoz. Első alkalommal nem indult vonat, de most várt minket, s élveztük a somogyi vadonban és halastavak közt kanyargó vonatutat. A nagybörzsönyi vonal kezd az érdeklődés középpontjába kerülni (igaz a reggel 8.10-es járaton volt, hogy egyedül utaztunk), a mesztegnyői még nagyon kiesik a turisták látóköréből, kevesek élménye. Mindkét vasutat az elmúlt évtizedekben felújították.

Ilyenkor mindig nagy terveket szövögetek. Végigjárni a teljes kékkört, végigutazni az összes kisvasutat, sőt, talán a világot is meg kellene váltani, de a világbékét mindenképpen. Egy apró lépés talán sikerül(t).

Itt hozzászólhat!