A titok áthatja az egész társadalmat: az emberi életutat a kisgyermekkortól az idős korig, a különböző társadalmi tudatformákat és cselekvéseket. A titok társadalmi, személyközi szabályozó eszköz, hasonlatos olyan, az alapérzelmekhez sorolható jelenségekhez, mint a félelem, az agresszió vagy az öröm. A titokban foglalt „rejtés” ősi, alapösztön, a túlélés, a védekezés eszköze. A titok tudója, őrzője, a titokgazda előnyben, erőfölényben van, a „titokfejtő” ezt próbálja megszüntetni. A titokmegosztás (részben elmondás, különösen pletyka által) egyszerre jelenti a titok (a titokkal kapcsolatos személy, szervezet stb.) gyengítését, valamint a titkot megosztó személlyel szembeni elköteleződést. A titok tehát koronként változó, korokat is jellemző társadalmi-személyi szabályozórendszer. Van olyan titok, amit az Én sem tud (belső, tudattalan titok, de beköszönhet például az álomban), van, amit csak az Én tud (mély, zárt, esetleg sötét titok), van, amit néhány ember tud (családi, kisközösségi titok), van, amit szélesebb közösség tudhat, van, amit mindenki tud (nyílt titok), és van, amit mindenki tud, csak az Én nem (nyílt titok, de – pl. beugratás vagy szemérmesség miatt – nem beszélnek róla az Én előtt). Gondolják végig az Én titkait. És gondolják meg, hogy ebből hamarosan sok nyílt titok lesz. (Részlet egy ma elkészült tanulmányból)

Itt hozzászólhat!