Zuglóban nagy építkezések folynak, Zugló utolsó zöld oázisát tüntetik el óriásdaruk, betontömböket emelve (egy környezetvédő polgármester időszakában). Reggel 7-kor úszni mentem a betontömbök közti utcán, amelyet már alig lehet használni az építkezési forgalom, por és zaj miatt: „nagy, álmos dzsungel volt a lelkem / s háltak az uccán. Rám csapott, / amiből eszméltem, nyelvem / származik s táplálkozni fog…” Ha nem is háltak, de ettek az utcán. Az építkezés munkásai a zajban, porban a járdán ülve reggeliztek. Ott, ahol 1 millió forintba kerül egyetlen négyzetmétere a lakásoknak, ahol zöld műfüvet terítenek az azt kifizetni szándékozóknak, a munkások a járda szélén esznek. Nem telik egy alkalmi házikóra, padra, asztalra és egy kanna friss vízre (ahogy azt gyerekkoromban láttam az építkezéseken), „itt töpreng az éj nagy odva / mélyén: a nemzeti nyomor.” Építtető cégek, szégyelljétek magatokat!

Itt hozzászólhat!

Megosztás