A halálban él még a szabadság,
S te, ki élve érte harczolál,
S el nem érted: halni kész valál, hogy
Egyesítsen véle a halál!
Most szabad vagy, végtelen szabad vagy;
Álmodoznod mindenről lehet,
És az álom drága kincs: hatalma
Felidézi a letűnteket.
Thaly Kálmán: Thököly sírja (1903)
Ha nem lehet másként, akkor fordítsuk meg a dolgokat! Tegyük át a halálba az életet, a földi boldogulást a földöntúli boldogulásba, a bujdosást a végtelen szabadságba, a korlátozott vágyakat a végtelen álmokba, melyek kárpótolnak majd, visszaadnak mindent, amit a földi világ elvett tőled. Benkő Krisztián (2009) azt is hozzáteszi: Thaly Kálmán verse a passzivitást az aktivitásba, a pesszimizmust az iróniába fordítja át. – Ma közelebb kerültem Thaly Kálmán, a valódi és teremtett (áttulajdonított, kisajátított, fordított plágiummal keletkezett) kuruc költészet megértéséhez.
Itt hozzászólhat!