Feláll a szőr a hátán, mondják, ha valamitől nagyon irtóznak, ha nagyon ellenszenves valami. Érdekes, leggyakrabban nyelvi-nyelvhasználati jelenségek kapcsán mondják. “Feláll a szőr a hátamon, ha azt hallom: igazándiból”. De vajon miért, ha az emberek többségének (ahogy a strandon szemlélem) nem is szőrös a háta. A szólás visszavezet bennünket a biológiai evolúció korábbi időszakába, amikor még jóval szőrösebb volt az ember. Tehát egy ősrégi, még a beszélt nyelvek előtti emlék őrződött meg a mai magyar nyelvben. Megmaradását segíthették az esetleges visszaütések (atavizmusok), hiszen előfordul egyes embereknél a hátat is betakaró szőrbunda. Wesselényi Miklós állítólag fésülte, kefélte dús testszőrzetét. Egy magyar arisztokratáról említik, hogy dühös állapotban háta és válla szőrzete fölmeredt, mint a vadkané (Várkonyi Nándor: Az elveszett paradicsom, 2009. 28). A szólás rögzülését segíthette az állatoknál ma is megfigyelhető szőrborzolás: a macska félelmében és ijesztésül felborzolja a szőrzetét. A feláll a szőr a hátán szólás ma már csak esztétikai, s főleg nyelvi ellenszenv megnyilvánulására használatos. Mutatja az emberiség megszelídülését.

Előző nyelvi apró: Szép napot!

Nyelvi aprók 2019. július 11-től a balazsgeza.hu honlap TÉSZ rovatában.

Itt hozzászólhat!