A Sebes-Körös mellékfolyója: a Berettyó. Az etimológia szerint a berek (ártéri erdő, liget) és a jó (régi folyó) szavakból állt össze. És valóban, egy korai (1213/1550) írásbeli adat is erre utal: Beruchyou (kiejtése lehetne: berükjou, berökjó). A berek szó lehet szláv átvétel, de ősi finnugor kori is, a jó viszont uráli eredetű, az ómagyar korban közszóként is használták. Manapság már csak helynevekben él: Sajó, Berettyó. Elavult szónak tartja a szótár. Ám, ha jól kinyitjuk a fülünket, például a Margitta melletti Berettyószéplakon, akkor hangozni kezd az ómagyar kori szó. A falu nevét Berettyóújfalunak ejtik, ám a kis folyó neve: Berekjó (Balogh Andrea szíves közlése). És ez finom megkülönböztetés él! Vagyis ami még szervesebben kapcsolódik a folyóhoz, a folyónév őrzi a régi magyar szót: Berekjó, ami már eltávolodás (helynév), ott a mindenütt használatos, a hangtanilag elváltozott Berettyó él.

Bessenyei György síremléke közvetlenül a Berettyó ~ Berekjó partján, Bakonszegen.

Előző nyelvi aprók: Sokszoros sicc! (3), Kezdjetek el élni! (4), Muhi, Mohács (5)

Itt hozzászólhat!