Vajon a mai Magyarországon, különösen az ifjabb nemzedékek mennyire váltak védetté s talán ezáltal érdektelenné távolabbi és közelmúltunk sorstragédiái iránt? Mennyire ismerjük dédszüleink és nagyszüleink mindennapi világát, tudunk-e válaszolni arra az egyszerű kérdésre, hogy hol és hogyan éltek, merre sodorta őket a sors, hogyan élték túl (ha túlélték) a nagy tragédiákat? Családjaink története adja össze, teszi átélhetővé a történelmet. S mindannyian csak részleteket ismerünk, hordozunk a valóságból. Senki legnagyobbként megélt vagy számontartott drámáját nem lehet lekicsinyelni; de a Különös tartomány sorstragédiái felülmúlhatatlannak (és saját családom történetének párhuzamai, valamint olvasmányaim nyomán nem is annyira különösnek) tűnnek számomra. Egy asszony a görög sorstragédiákra emlékeztet: „Hiába Penelopénak születtem… Egy földet és egy férfit tudok csak szeretni” (180). A papok, szerzetesek menekülnek a román „betöréskor”, András bácsi, az erdélyi fekete barátok generálisa a helyén marad („A pásztor sem hagyja ott a nyáját, ha jőnek a farkasok”, 138), agyonverik. Zsidó férjével tart a haláltáborba a nem zsidó asszony: „ha vele voltam a jóban, maradok a rosszban is” (175). Bácska, visszatérnek a szerbek, a főtérre szólítják a férfiakat: „nincs énnékem bűnöm, semmi bajom a szerbekkel, miért bántatának” (277), s azután válogatás nélkül legyilkolnak mindenkit, tizenéves fiút az anya szeme láttára. És menekülések, kitelepítések, kilakoltatások: „Háromszor lettem életemben földönfutó… és mind a háromszor a saját hazámban…” (159) Örök jelen időben szerepel ez a mondat: „Nem tudjuk, hogy a mi világunk most éli utolsó perceit…” (Ha lejönnek a szarvasok, 189), nem is szeretném magyarázni. Mélyen belénk ívódik a címként is kiemelt – de teljes formájában – így szereplő gondolat: „Különös tartomány a múlt, benne épp úgy megtörténhet bármi, mint a jövőben…” (Váncsa Trézsi rúdlilepedője, 199). Lélektani realizmus, líraiság, folklorisztikusság, misztikusság: talán ezekkel tudnám legjobban jellemezni Jámborné Balog Tünde elbeszéléseit, amelyekkel szinte egyedülálló a mai magyar irodalomban. (Különös tartomány. Családregényféle régi és újabb elbeszélésekből. Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2019. 328 oldal.) (Bővebben a Kortársban.)
Itt hozzászólhat!
