Nyolcvanadik születésnapja kapcsán, 2013. november 25-én ezt írtam itt, nem tudok semmit hozzátenni, csak fáj a szívem, Isten nyugosztalja…

Még nem ismertem, amikor először láttam a Holnap lesz fácánt (1974). Egy dunai szigeten alakul egy mini társadalom. Szeretem az ilyen képleteket. (Golding: Legyek ura, Pasolini: Teoréma.) A Krónikát követtem a televízióban. Nemrég levetítették diplomafilmjét, a Pályamunkásokat. Néhány perc, semmi szöveg, de minden benne van, amit egy film közölni képes. A Duna Televízióban egyszer találkoztam vele, amikor díjat kaptam tőle. Fogadás volt, tapasztaltam, mennyire szeretik. A Duna Televízióval történelmet, nemzetstratégiát írt. Mélyen értem India-szerelmét, s azt hiszem, egyszer kaptam a borából is. Szeptemberben a szárszói konferencián, az ajtóban csaknem összeütköztünk. Köszöntem neki, tekintetünk találkozott, a filmes ért a tekintetből: nagyon tisztelem. Igazából soha nem beszéltem vele hosszabban. De munkáiból pontosan értem őt. Milyen jó, hogy vannak ilyen kortársaink! Most nyolcvanéves. Isten éltesse!

Itt hozzászólhat!