Barátok voltunk, sok-sok tábort végigvittünk, remek műsorokat készítettünk, nagyon értékeltem tehetségét. Okosabb volt bármely egyetemistánál, de egyetem helyett a médiát művelte felsőfokon. Többször is ajánlottam neki egyetemi képzéseinket, fölvesszük, tanuljon nálunk, még nekünk is jó lenne, ha ilyen remek ember lenne a hallgatónk. De nem fért bele az életébe az egyetem. Azután megkeseredett. Néha szakmai – nyelvészeti – segítséget kért. Mindig rendelkezésére álltam. Egyre rosszabb hangulatú írásokkal tűzdelte tele a netet. Egyik rossz hangulatú írásához az általam készített fotót vadászta le a neten. Nem illett oda. Odaírtam neki, ne tegye. Az én fotóm az ő más természetű írása mellé nem illik. Ráadásul engedélyem nélkül. Megsértődött. Hogy mi barátok voltunk, miért írom ezt le neki nyilvánosan. Én voltam a hibás, természetesen. Azután eltűnt a közösségi oldalról. Törölt. Neki ennyi volt. És még mindig nem haragszom rá.

Itt hozzászólhat!

Megosztás