Vannak nyelvészeti, néprajzi, irodalmi, szemiotikai stb. könyvsorozataim, Hajnóczy, Temesi könyvsorom, és van 14 kötet Tanári noteszem – Sz. Tóth Gyula naplójegyzeteivel. Írtam már róla, nem akarom ismételni: Sz. Tóth Gyula, ha jól számolom, 74 éves franciatanár, ny. iskolaigazgató, pedagógiai szakember, a Zsolnai-program egykori munkatársa. Amikor nyugdíjba ment, azt a programot találta ki magának, hogy közéleti jegyzeteket ír – és ezeket a Hungarovox kiadóval megjelenteti. Mivel Gyula pár utcányira lakik tőlünk, személyesen hozza el a köteteket. Én pedig egy-egy éjszakát rászánva elolvasom valamennyit. Hogy miért? Mert jó áttekinteni az elmúlt évet valaki másnak a szemszögéből; aki ráadásul ugyancsak e tájról nézi a világot. Közélet, mindennapi apró bosszúságok, kisebb-nagyobb betegségek (mondjuk csúcs a végbéltükrözés aprólékos leírása, és ettől nem lettem bátrabb – viszont ebből látszik a kendőzetlen szókimondás), család, gyerekek, unokák, kertészkedés, olvasmányok, publikációk (Partiumtól Agriáig), (sport)nyelvi megjegyzések, Széchenyi (a fürdő), no és persze francia politika, Brüsszel… Egy zuglói családi házból – a világ. És persze: Szekszárd, Bük… Becsülöm ezt a tudatos, szervezett életszemléletet; mert ma már nyomát se látom sehol. Gyula: konstatál és a dolgok mögé néz. Pontosan azt teszi, amit minden tanárnak tennie kell. Elemez. Részekre bont. Egyértelmű, bátor, de soha nem kirekesztő véleményt mond. Ha mindig így tudnánk megbeszélni dolgainkat: egyrészt elemezni, másrészt kimondani, harmadrészt elfogadni, hogy esetleg van más vélemény is, nos, akkor sokkal előrébb lennénk. Ezt a fajta normális értelmiségi kultúrát kellene terjeszteni, és nagyon sokat hallgatni, olvasni egymást – a megértés szándékával.
A 14. kötetben ezekre figyeltem föl:
– a hírek tálalása orrhangon, fejhangon, hangsúly, hanglejtés nélkül, monoton gyorsasággal. (15)
– megyek a szememmel/fülemmel/kezemmel orvoshoz (106). Nem eszköz- és nem társhatározó. Hanem egy sajátos tömörítés.
– a nappali programok éjszakásra váltanak (108). A piac éjszakája?
– A turizmus egykor kirántotta a gödör mélyéről az országot, ugyanakkor összeroppanthatja. (145) Hányszor tapasztaltam…
És, aminek barátai nevezik: kultúrenciklopédikus könyvsorozat (Bertha Zoltán). Illetve Vitéz Ferenc (aki ugyancsak rendkívül szorgos, odaadó munkása a magyar kultúrának, például egyszemélyes folyóiratával): kommentár, reflexió, jegyzet, glossza, tárca, recenzió, esszé ötvöződik a tanári naplóban.
(Hungarovox, 2020. 260 old.)
Itt hozzászólhat!
