Esztertől kaptam a könyvet, Esther a főszereplője is. Az ajándékkönyvet mindig elolvasom. Nehezen indul; egy író nehézségei (kit érdekel?), lassan bontakozik ki, Esther elhagyja, de lehetőséget ad arra, hogy ismét rátaláljon. Innen érdekes, de kevéssé izgalmas: inkább érzelmi fejlődés, lélektani kalandregény önmagukat, életük értelmét kereső és szentenciákban megtalálni kívánó embereknek. Útiregény is: Párizs külvárosa (a törzs), Kazahsztán. A Zahir a megfoghatatlan, körvonalazatlan valami. Jelen esetben Esther és a szerelem. (A zahir arabul: látható, jelenlévő valami, amit nem lehet nem észrevenni, valaki/valami, amivel/akivel egyszer kapcsolatba kerültünk, lassacskán elárasztja az elménket (szentség, őrület). Vagy talán: megszállottság?
– Az írók többsége többet foglalkozik a stílussal, mint a tartalommal (39)
– az internet a maga egyszerű nyelvezetével megváltoztatja a világot (40)
– újjá kell építenem magam, és hogy… elfogadjam, hogy van egy lény, akit önmagamnál is jobban szeretek (63)
– Át akartam ölelni. Vagy megölni. (105)
– Senkinek nem volna szabad föltennie ezt a kérdést: miért vagyok boldogtalan? (130)
– minden emberi kapcsolatban a legfontosabb a beszélgetés, de az emberek már nem beszélgetnek egymással… vissza kell térnünk abba a korba, amikor a harcosok leültek a tűz köré, és történeteket meséltek (136)
– hagyom, hogy a dolgok a maguk idejében történjenek (171)
– mindenkii abban a bizonyosságban nőtt fel, hogy csak egy valóság létezik, az, amit látunk (179)
– Mindenki azt hiszi, hogy a földi élet célja az, hogy teljesítsünk valami tervet (189)
– A nomádoknak nem volt múltjuk, csak jelenük, és ezért mindig boldogok voltak (191)
– fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjunk elmenni. Elszakadni. Megszabadulni. (198)
– Amikor az író nyilvánosság elé lép, nem a művéről kellene, hogy beszéljen, hanem önmagáról (225 – lásd első mondataimat)
– Jobb éhezni, mint egyedül lenni. Mert amikor egyedül vagy… az olyan, mintha már nem is lennél az emberiség része (227)
– semmi se halaszthatatlan (252)
– ha üzenetet akarnék közvetíteni, egyetlen mondatot írnék, nem pedig egy egész könyvet (255)
– ha írok és megmutatom az én láthatatlan világomat, versenyre kelhetek a barátaim látható világával: a fizikai erővel, a divatos ruhákkal, az autókkal, a sportban elért sikerekkel (257)
– a kritikusok rendkívül bizonytalanok, nem értik igazán, mi történik körülöttük, demokratikusak, ha politikáról van szó, de fasiszták, ha kultúráról (257)
– a legjobb választás a középszerűség és a névtelenség. Ha így cselekszel, soha nem lesznek komoly problémáid az életben. De ha megpróbálsz más lenni… aki sikeres, az a törvény ellensége, azt meg kell büntetni. (258)
– Beszélhetnénk a korlátozó tényezőkről: vagyis életünknek arról a pillanatáról, amikor megtorpantunk, és úgy döntöttünk, hogy megelégszünk azzal, amink van (267)
– az anyagi helyzet nagyobb tabu, mint a szex (269)
– mindent csak azért csinálunk, hogy szerelmet, gyengédséget kapjunk, hogy találjunk valakit, aki mindenestül szeret (273)
– a világ legkülönbözőbb pontjain, egymástól függetlenül nagyon sokan jönnek rá ugyanarra a dologra és cselekszenek nagyon hasonlóan (281)
– Az akyn olyan ember, akinek mindenre emlékeznie kell, hogy továbbadhassa a történeteket. (293)
– megtanítani az embereknek, hogyan felejtsék el személyes történetüket, hogy nyitottabbak legyenek a szeretet felé, mint tiszta, isteni energia felé (297)
(Athenaeum, 2005. 310 old.)
Itt hozzászólhat!
