Egy dokumentumfilm, némi játékfilm-elemekkel az időskor szexuális életéről – Erdélyben, ha jól gondolom: Csíkszentdomonkoson. Idős, özvegy férfiak és nők vallanak arról, hogy „A kívánság megvan, a tehetség már nincs, miért nem vette el a Isten a kívánságot”. A téma tabu, s valahogy tudomásul is vesszük, hogy az időskorban nem téma a szex. Pedig talán mégis. Szókimondás: „Agyamnak gondot, pinámnak gondot nem akarok…” Tanács: „Amíg az ember bírja energiával, érdemes mindent kihozni a szexből, mert idővel a kútból elfogy a víz, összeszárad a gém is.” Ez nem jó üzenet, félünk is tőle, de reménykedünk. Mennyire kedvesek az idős udvarlások, a csintalan szövegek, az emlékezések az udvarlókra. „Ennél szebb és jobb dolgot az életben nem tudok, mint az, hogy szerelmesnek lenni.” Ha már eltelt is az idő, jó lehet emlékezni a szerelmekre, párnába fojtva a vágyat. Sós Ágnes filmjét nemcsak azért szeretem, mert bátran belevág egy tabuba (a hengörőző asszonyok képe végigkíséri már az életemet), hanem csodálatos, kitartott képeiért és nekem annyira tetsző erdélyi nyelvjárásért. Ja, és azért is, mert a Szerelempatak az egyik legkedvesebb népdalom, itt Ujváry Zoli bácsi gömöri közlésében: A kálosi kertek alatt ja-ja-ja-jaj, / Folyik a szerelempatak ja-ja-ja-jaj, / Aki abból egyszer iszik ja-ja-ja-jaj, / A babájától elbúcsúzik ja-ja-ja-jaj. / Látod, nem ittam belőle ja-ja-ja-jaj, / Mégis elbúcsúztam tőle ja-ja-ja-jaj. (2013, 70 perc.)
Itt hozzászólhat!
