C.r.a.z.y (kanadai filmdráma, 127 perc, 2005) – egy négy fiúgyermekes család: a vallásos, gyermekszerető szülők világa és a gyermekek nem várt útjai (a cím a nevük kezdőbetűiből van összerakva). Mindennapos és rejtett problémák: ajándékok, életpróbák, feszültségek, kiabálások, verekedések, tévutak, nevelési válaszok: hol rontottuk el?, hibásak vagyunk? Én is négygyermekes családban nőttem fel. Ismerősek a problémák: a kis pisistől a nem megbeszélt (megbeszélhető) dolgokon át az elköltözésig, majd az ölelésig, a forró, a szülőknek soha vissza nem adható szeretetig. Örökre adósak vagyunk.  És megszólal a filmben a Pink Floyd. Ekkor elvesztem. Merthogy pontosan akkor (a filmbeli „akkor”), huszonévesen hallgattam agyon, és azóta nem. De megvan a lemez. Ma föltettem. Remember when you were young, you shone like the sun. Shine on you crazy diamond… CRAZY: a testvérek nevéből van összerakva. Ez volt kamaszkorom lemeze: s megszereztem, s elhoztam valakinek Svájcból. Még mindig előttem a jelenet: szocializmus van, alig lehet utazni  nyugatra, de én kaptam egy lehetőséget Svájcba, ott azt firtatják, maradok-e, de apám fájdalmas szavaira emlékszem: ugye, nem felejted el a Szózatot, s a ferihegyi repülőtéren várnak… a szüleim, és ő. Eszembe se jutott Svájcban maradni. Jöttem, örömmel és ezzel a Pink Floyd lemezzel. És odaadtam valakinek, akit szerettem. Azután később, amikor már könnyebben lehetett utazni, magamnak is megvettem. Szólt a Pink Floyd hangosan a szobámban, és Anyám kérte, hogy halkítsam le. És most a Crazy-filmben előjön ez a zene, és persze a fájdalom, hogy valami végérvényesen eltűnt, pedig még itt vagyunk…

Itt hozzászólhat!

Megosztás