A családi házban olykor megjelennek a hangyák, százlábúak, pókok, legyek, méhek, szúnyogok. Eddig vagy kitereltem vagy lefújtam őket. Tegnap a szobámban megpillantottam egy magányos hangyát, amint egy óriási morzsát cipelt. Nyilván én ejtettem le a morzsát, ő megtalálta, és sziszifuszi munkával vitte-vitte valahová. Megsajnáltam. Nem tudtam bántani. Én itt teljes kényelemben falatozok, morzsázok, öntelten kihasítok egy jó nagy területet a természetből, ahol elterpeszkedem, kizavarom, kiirtom a kis élőlényeket, ő pedig csak a közösségének cipel, hurcol, küszködik egy morzsával – ami nekem szemét, semmi; neki, nekik viszont az élet. Nem tudtam bántani. Rátereltem morzsástul egy kis papírlapra és kitettem az udvarra. De még ez is fájt, ki tudja, nem zavartam-e teljesen össze.
Itt hozzászólhat!
júl
12
