Koncsalovszkij (1937) orosz rendező, Nyikita Mihalkov bátyja, Tarkovszkij Andrej Rubljovjának forgatókönyvírója, aki később Amerikában is élt, a „hollywoodi gépezet” megpróbálja átformálni, nyomot hagy rajta, de megőrzi saját arculatát.
A The Odussey (Odüsszeia, számos hivatkozásban, sőt a film magyar szinkronszövegében is tévesen: Odüsszeusz) Homérosz eposza nyomán készült. Az eposzhoz való hűség és a hollywoodi látványelemek visszafogott alkalmazása jellemzi. A 175 perces alkotás az eposszal ellentétben lineárisan mutatja be, párhuzamosan az otthoni, ithakai eseményeket a trójai, majd a bolyongás közbeni eseményekkel, míg a végpontban a két szál találkozik. (Az eposz „modern” nem lineáris történet.) A film Odüsszeusz életének legszebb, egyben legnehezebb napjával indul: fia születik, s még aznap jön a hír, el kell indulnia a trójai háborúba. A trójai furfangos győzelem, a faló nevezetes története, majd a hazaindulás és bolyongás eseményei (némi kihagyásokkal, pl. a filmes megoldást is könnyen kínáló szirének kivételével) hűen követik az eposzt.
A rendező több látványelemet bevet: csodálatos tájképeket, panorámafelvételeket, trükköket, tűzfolyót, harrypotteres varázslatos száguldásokat (Hermész), a katasztrófafilmeket (Titanic) utánzó tengerbeveszést (Szkülla és Karübdisz), némi erotikus felhangokat egy wellnessközpontra emlékeztető szigeten (Kalüpszó – a nimfa szerepében Vanessa Williams), csak kissé visszafogott borzongtató horrorképeket (Küklopsz). A film finoman vegyíti az iróniát (kicsit naiv szaladgálások, Telemakhosz nyögdösése éjjel az íjjal) a tragédiával (a társak elvesztése, a kérők leöldösése, bár ebben is vannak „ironikus” részletek), a megrázó-megfogó érzelmekkel (sajnálat, együttérzés, szomorúság), végül pedig a happy end, ami azért a kérők túlzottan kegyetlen, kíméletlen leöldösésével kérdéseket is fölvet (az eposzban is).
Kétségtelen, hogy a látványelemek közelebb hozhatják a mai fiatalokhoz a történetet. Az eposz elolvasására is ösztönözhet, s ha ezt teszi, jól teszi, mert Devecseri Gábor fordításában klasszikus, időtálló, a mai korhoz, emberhez is szóló műről van szó. Az eposzt olvasva további finomságok részesei lehetünk (például a hexameterek lüktetésének, az állandó jelzők játékának, a szinte ijesztő körülményeskedéseknek – nem vagyunk-e olykor mi is ilyenek?).
Az Odüsszeia az antik görögség enciklopédiája, a szó több nyelvben (a magyarban is) köznévvé vált, jelentése: kalandos bolyongás, vándorlás. (Andrej Szergejevics Koncsalovszkij: Odüsszeia, amerikai tévéfilm, 1997)
Itt hozzászólhat!
