Elsőéves egyetemistaként népművelés szakos mentoraink hoztak el először ide: még járt a vonat Őriszentpéterig, bejártuk a környéket, Ispánkon egy kódisállásos házban aludtunk vagy húszan. Néhány évvel később Maróti Andor tanszékvezetővel is eljöttünk, és ő magával hozta Markarjan orosz kulturológust.
Két évvel később (1981) az Eladó parasztházak ötlete kapcsán az Utazási Magazinnak készítettem itt riportokat. Ekkor szereztem meg a nagyrákosi iskola épületét az ELTE-nek. Felújították, évekig terepgyakorlati házként működött, majd magára hagyták, ma ismét romos állapotban van. Többen panaszolják, de már nincs kedvem küzdeni, holott tehetném.
Nyelvjárásgyűjtésen itt borultunk fel busszal (majdnem felszámolódott egy új nyelvészgeneráció, és persze közte én is, kézfejemen egy kis nyom azért maradt). Magyarföldnél a patakban fürödtünk, van egy képem Szabó Péter történész-művészettörténész barátomról innen, aki néhány éve nem tisztázott gyilkosság/baleset (?) áldozata lett. Most megálltam egy pillanatra a pataknál.
Elhoztam ide az angyalföldi (Katona József) szakközépiskolásaimat, többször is a gödöllői főiskolásaimat (ELTE Gödöllői Képzési Hely), egyetemi hallgatóimat (ELTE), és persze a szombathelyi alkalmazott nyelvészet szakosokat is (BDF, majd NYME, ma már ez is ELTE).
Olvasom az Őrségről Nemesnépi Zakál Györgyöt, Pável Ágostont és Moldova Györgyöt.
Az Őrség nyelvjárásáról forgattunk Vörös Ottó tanár úrral – Nagyrákos szülöttével – a Magyar Televíziónak, de készült nyelvjárási sorozat a Magyar Rádió Tetten ért szavak című műsorának is. Az Őrségi Nemzeti Park megkért az Őrség nyelvjárásának leírására. Megírtam, és egy kis őrségi tájszótárt is szerkesztettem mellé.
Elhozott ide Pungor János, a Vasi TIT korábbi vezetője, szeretettel mutatta meg szülőföldjét.
A kétezres évektől Nagyrákoson tartjuk a Józsa Péter művelődészemiotikai szimpóziumokat, ilyenkor megkoszorúzzuk a szociológus sírját, és elénekelünk néhány népdalt, meg a himnuszt. Vendéglátónk község polgármester asszonya, Baksa Eszter, aki kis gazdaságát is szívesen megmutatja.
Sokszor végiggyalogoltam, olykor kerékpárral is keresztülszeltem, ma is nagyot kerekeztem, látom a változásokat és látom magam 19 éves, hittel teli ifjúként itt. Most pedig egy skandináv típusú rönkházban, ökoházban, Galambosszeren, egy tóka partján, persze itt már van szauna is, fürdőkádból nézhetem a tókára igyekvő szarvasokat, és beköszön Saci, a ház régi kutyája, egy fehérmellényes cica, és van sok Buddha, szélcsengő és szellemfogó…, két búboskemence közt ülök, egy kerek faasztalnál, persze wifi, no és mély csönd van – szép keveréke életemnek, a bejárt külső és belső utaknak. Leginkább már csak a belsőknek.
Itt hozzászólhat!
