Bár tanrendileg nem volt a tanárom (akkoriban éppen Finnországban volt vendégprofesszor), de az ő dékáni aláírásával érkezett meg hagyományos, már nagyon várt levélben, hogy fölvettek az egyetemre. Akkoriban nem besétáltunk, hanem küzdöttünk a helyekért, s még a legjobbakkal is előfordult, hogy helyhiány miatt elutasították őket. S aláírása előtt ez szerepelt: „Jelen döntésemmel szemben fellebbezésnek helye … Bővebben: Szathmári István tanár úr emlékének