Talán, mert a gödöllői HÉV mellett laktunk, gyermekkoromtól programommá vált a kevésbé ismert tájak turisztikai fölfedezése. Megírtam a HÉV-ek történetét (HÉV-vel a szabadba), a gödöllői természetjárókkal turistautakat jelöltünk ki (Szalóky G. Laci bácsi nevelt túravezetővé). Gyalog, kerékpáron, kenuval azóta is keresem a kevesek által látogatott helyeket; így járok a világban is. Szülőföldem szép határán most fölfedeztem a 16. kerület büszkeségét, a sashalmi-rákosszentmihályi kertvárosi kilátót (épült 2017-ben a Reformátorok terén). Én még HÉV-el is jártam itt, no meg biciklivel sokszor, nővéreim az itteni gimnáziumban végeztek, ismerős ez a táj, s a Rákos-pataktól (amely számomra az alfa és az ómega) alig 40 percnyi sétára esik. Azt mindig tudtam, hogy Kőbánya olyan magasan fekszik, mint a Gellérthegy, de arra, hogy Rákosszentmihályról a teljes budapesti panoráma elénktárulhat, soha nem gondoltam. Északon kivehető a Naszály és Vác, azután a Pilis és a Budai-hegység, teljes Pest az északi szemétégetőműtől a ferihegyi repülőtér tornyáig. A lakótömbök mögül szépen kiemelkedik az új stadion, de látható a Bosnyák téri és a kőbányai Szent László templom is; most télen pedig a meleget adó hőerőművek fehér füstoszlopai. Ez itt alattunk Budapest, amelyet annyira szeretünk, sőt, azt kell mondani, távolból mintha még szerethetőbb lenne.
