A remete a világtól elvonultan, magányosan, vallásos elmélkedésben (sokszor aszkézisben) élő személy. Az első keresztény remeték a 3-4. században az egyiptomi sivatagban éltek. Kisebb közösségeik alkották az első szerzetesrendeket. A történelem folyamán szinte mindig voltak a világtól elforduló, Istent szolgáló, lelki életet élő emberek. Indiában máig nagy tisztelet övezi a szádhukat, szent embereket, akik minden földi javat elvetve, csontsoványan imádkoznak, egyszerű szolgálatokat végeznek a szent helyeken. A magyarországi remeték leginkább barlangokban éltek. Nevezetesek a tihanyi, nagymarosi és mátraverebélyi remetelakások. Meglátogattam a Mátraverebély melletti Szentkút puha homokkőbe vájt barlanglakásait. Némelyikben kápolna van oltárral, másikban egy apró medence, valamint padok, füstlyukak. Kilátás a szent helyre. Állítólag a 18. században vájták a remetelakásokat, de még a 20. század közepén is lakott itt remete. A puha homokkőbe sok-sok feliratot karcoltak. Azt hiszem, nem a remeték. A közeli Szurdokpüspöki szentkútja fölött egyébként ugyancsak van remetebarlang. És még hány helyen? A Remete-barlang nevek sokasága árulkodik. (Egyetemista koromban írtam egy szociográfiát a barlanglakásokról. Innen az érdeklődés. Talán fel kellene frissíteni.)
Itt hozzászólhat!
