hogy érzem magam Magyarországon, én nyomatékkal azt felelném:

– bár minden földrészen megfordultam már, de Magyarország nekem a legszebb, a magyar kultúra és nyelv a legfontosabb, mondhatni, a nyelv a szülőhazám, de nem magamba zártan, hanem csak akkor, ha körülöttem ugyanezt beszélik,

– bár éltem hosszabb ideig egy nyugat-európai fővárosban, és tetszett is, de nagyon hazavágytam.

Itt a beszélgetést már meg is szakítanák, de én folytatnám:

– az, hogy hol érezzük magunkat otthon a világban, voltaképpen csábítás és saját beállítódás keveréke; nagyon megszerettem Indiát, Kambodzsát; a Kádár-kor kellős közepén, életutam kezdetén Svájcban maradásra csábítottak; később a Karib-tenger és a Csendes-óceán partján pedig úgy éreztem magam, mint a Paradicsomban; no de bármilyen furcsának tűnik, nekem Magyarország, Budapest a mindenem, és bizony szeretek minden este sétálni a Rákos-patak partján, meg a kiserdőben,

– hogy még jobban érzékeltessem: amikor Svájcban, az akkori Magyarországhoz képest fényes világban marasztalni akartak, már éppen katonaság előtt álltam (tévedésből engedhettek ki, mert akkor a magamfajta fiatalok könnyen dobbantottak), menekülhettem volna a szolgálat elől, és nem tettem, hazajöttem harcászkodni és mesterhármast (WC-fürdő-előtér) takarítani; most, hogy katonasági naplómat újraolvasom, azt látom, hogy én még a katonaságot is szerettem,

– és olyan, másnak talán jelentéktelen helyekhez tudok kötődni, mint Kőbánya, Rákos-patak, Tisza-menti falvak, dunántúli dombok…, apró, eldugott kőkeresztek, források, kilátóhelyek, kiskocsmák és vendéglők,

– és hogy el ne felejtsem, mindenhol vannak barátaim, egészen pontosan Záhonytól Szombathelyig, de talán még inkább: Sarmaságtól Tornaljáig, Ungvártól Lendváig, Érsekújvártól Adáig, s ha több időm és életem lenne, még több barátom lenne; és eszembe se jutna a hazámat és lakóit leszólni, ahogy egyébként másokat se szoktam, és terjeszteném gondolataimat, hogy az életünket alapvetően csak belülről tehetjük szebbé és jobbá, s ahová rendelt a sors, ott kell helyt állni, „erőnk szerint a legnemesbekért”.

Alighanem menthetetlen vagyok. És éppen ezért teljesen érdektelen a nyugati média számára. De ez így van jól.

 

Itt hozzászólhat!

Megosztás