A húsvét nagy tévés ajándéka Karol Wojtyla (II. János Pál pápa) életrajzi filmje (kétszer két részben, mintegy 6 órában). Az első két rész 1939-től, Lengyelország német megszállásától 1978-ig, a pápaválasztásig kíséri útját (Az ember, aki pápa lett), a második két rész a pápaság időszaka, haláláig, 2005-ig (A pápa, aki ember maradt). A mozaikokból, esetenként adomaszerű történetekből összeállított életrajz törések nélkül halad előre: folyamatosan reflektálva a történelmi eseményekre, az emberi fájdalmakra, tragédiákra; finoman, nem eltúlozva, nem misztifikálva Karol (a pápa) jellemét. Elkerül minden csapdát: mert nem didaktikus, de nem is romantikus; de kellően fordulatos; és nem kerüli meg a legnehezebb feladatot: rákérdez az egyház, s rajta keresztül az emberi lét legfontosabb kérdéseire. Mindannyiunknak vannak kérdései, és nyilván sokan meggyőzhetetlenek. De az a tiszta, egyenes, nem megszokott közéleti reflexió (szocializmusra, kapitalizmusra, szegénységre, háborúra, betegségre), mélyen megérinti az embert, még akkor is, ha tudja, hogy esendők vagyunk. A film finom eszközökkel igazolja az egyház küldetését, melyet Wojtyla tisztán, következetesen megfogalmazott etikai-filozófiai gondolatai megerősítenek: az örök erkölcsi tartást; és bátran szembenéz a hibákkal (bocsánatkérések). – 2005. április 2-án este Várszegi Asztrik főapát vendégei voltunk Pannonhalmán. Asztrik főapát úr említette, hogy János Pál pápa körülbelül ott ült, amikor Pannonhalmán járt, ahol most én ülök. Akkor halt meg a pápa. (Karol – Az ember, aki pápa lett, Karol – A pápa, aki ember maradt 1–4. Rendező: Giacomo Battiato, zene: Ennio Morricone, főszerep: Piotr Adamczyk, lengyel-olasz film, 2005).
Itt hozzászólhat!
