Megérkezett Gyula tanár úr 15. kötete – a szerző hozta át személyesen. A 2020. év „tanári” reflexiói ismét izgalmasak egy citoyen (franciatanár) nézőpontjából. Rokonszenves számomra ez a szemlélődő, értékelő, jobbítani akaró törekvés. Úgy látom, hogy utolsó mohikán. Utolsó mohikánok vagyunk.
Kedvencem az Ütik a házat bejegyzés (aug. 12.). Kissé szürrealista kép egy házról (folytatásos házregény), amelyet gyorsan változó lakói alakítanak így, meg amúgy, természetesen a szomszédok „örömére”, de végül mindenki továbbáll, csak a kérdés marad: „Mennyit bír ki egy ház?” Vajon, ha szóra bírnánk a házainkat, mi mindent mesélnének? Gyarló, házbazárt életekről, tervekről, torzókról? Mellettünk egy ház omladozik. Egy másikat folyamatosan toldozgatnak. Én felújítottam és életet leheltem egy házba, mely sokat látott, s úgy érzem, most örömmel tekintget körül.
Gyula tanár úr bejegyzései sok-sok értelmiségi beszélgetést érdemelnének:
- új tévés módi: a feltűnő gesztikulálás, hadonászás (42)
- Ladányi Mihály, az elfelejtett kívülálló (43) – sokszor rádöbbenek, hogy remek, kortárs költőinknek milyen gyorsan nyoma vész
- Összefogás dala (Szarka Tamás)… tényleg, nekem is eszembe jut, és miért nem játsszuk? (93)
- Szeretetnek híre sincs. Nemzeti összetartozás… Nincs hírértéke (94)
- Okosozik (97); aki nem beszél, az pergeti a képet (143)
- Ki a tudós? A megjelenés, a hivatkozás növeli az ismertséget. De ez nem egyenlő a tudományos értékkel… A tudomány várat épít (118)
- A történelem vége – új kiadásban: Nincs világkép az új nemzedék előtt… jön a fiatal nemzedék pusztító dühe (120)
- A radikális változások bátorságot igényelnek (126)
- A rend, az udvariasság, a tisztelet, a szabálykövetés, a normalitás nem diktatúra kérdése (127)
- Káoszban rendet. Sokszor előjön a kert, most Korzenszky Richárd atya egy gondolatával: „Isten megteremtette a világot, a káoszból kozmoszt formált. És ebbe az elrendezett világba helyezte el az embert azzal a feladattal, hogy művelje azt, legyen kertésze” (137)
- A túlfejlesztés következménye a túlhajszolás… A posztmodern hazugsága: színesség, gazdagság, választás, szabadság… Giccsadó nincs, mindent a vevő fizet (143)
- Látványcivilizáció, tömegember, kampánykommunikáció (165)
- Franciaországban törvényt hoztak az akcentuson alapuló diszkriminációra… Mindenre törvény? Betarthatatlan… Tűzzel, vassal demokráciát (171)
- Ó, az írástudók felelőssége. Az irodalomtörténésze, ítészek minősítésével kezdődnek a bajok (mármint azzal, hogy ők minősítenek, 175)
- A zene sokkal nagyobb arányban, mértékben tudta megtartani ártatlanságát, mint az irodalom (176)
- Azért ez jól esik: „Balázs Gézát és Hamvas Bélát olvasok” (164)
Azért ez jól esik: „Balázs Gézát és Hamvas Bélát olvasok” (164). A napló elkezd szakadozni. Gyula kezelésekre jár. Jobbulást kívánok neki. (Hungarovox, 2021. 208 old.)
Itt hozzászólhat!
