Megérkezett Gyula tanár úr 15. kötete – a szerző hozta át személyesen. A 2020. év “tanári” reflexiói ismét izgalmasak egy citoyen (franciatanár) nézőpontjából. Rokonszenves számomra ez a szemlélődő, értékelő, jobbítani akaró törekvés. Úgy látom, hogy utolsó mohikán. Utolsó mohikánok vagyunk.

Kedvencem az Ütik a házat bejegyzés (aug. 12.). Kissé szürrealista kép egy házról (folytatásos házregény), amelyet gyorsan változó lakói alakítanak így, meg amúgy, természetesen a szomszédok “örömére”, de végül mindenki továbbáll, csak a kérdés marad: “Mennyit bír ki egy ház?” Vajon, ha szóra bírnánk a házainkat, mi mindent mesélnének? Gyarló, házbazárt életekről, tervekről, torzókról? Mellettünk egy ház omladozik. Egy másikat folyamatosan toldozgatnak. Én felújítottam és életet leheltem egy házba, mely sokat látott, s úgy érzem, most örömmel tekintget körül.

Gyula tanár úr bejegyzései sok-sok értelmiségi beszélgetést érdemelnének:

  • új tévés módi: a feltűnő gesztikulálás, hadonászás (42)
  • Ladányi Mihály, az elfelejtett kívülálló (43) – sokszor rádöbbenek, hogy remek, kortárs költőinknek milyen gyorsan nyoma vész
  • Összefogás dala (Szarka Tamás)… tényleg, nekem is eszembe jut, és miért nem játsszuk? (93)
  • Szeretetnek híre sincs. Nemzeti összetartozás… Nincs hírértéke (94)
  • Okosozik (97); aki nem beszél, az pergeti a képet (143)
  • Ki a tudós? A megjelenés, a hivatkozás növeli az ismertséget. De ez nem egyenlő a tudományos értékkel… A tudomány várat épít (118)
  • A történelem vége – új kiadásban: Nincs világkép az új nemzedék előtt… jön a fiatal nemzedék pusztító dühe (120)
  • A radikális változások bátorságot igényelnek (126)
  • A rend, az udvariasság, a tisztelet, a szabálykövetés, a normalitás nem diktatúra kérdése (127)
  • Káoszban rendet. Sokszor előjön a kert, most Korzenszky Richárd atya egy gondolatával: “Isten megteremtette a világot, a káoszból kozmoszt formált. És ebbe az elrendezett világba helyezte el az embert azzal a feladattal, hogy művelje azt, legyen kertésze” (137)
  • A túlfejlesztés következménye a túlhajszolás… A posztmodern hazugsága: színesség, gazdagság, választás, szabadság… Giccsadó nincs, mindent a vevő fizet (143)
  • Látványcivilizáció, tömegember, kampánykommunikáció (165)
  • Franciaországban törvényt hoztak az akcentuson alapuló diszkriminációra… Mindenre törvény? Betarthatatlan… Tűzzel, vassal demokráciát (171)
  • Ó, az írástudók felelőssége. Az irodalomtörténésze, ítészek minősítésével kezdődnek a bajok (mármint azzal, hogy ők minősítenek, 175)
  • A zene sokkal nagyobb arányban, mértékben tudta megtartani ártatlanságát, mint az irodalom (176)
  • Azért ez jól esik: “Balázs Gézát és Hamvas Bélát olvasok” (164)

Azért ez jól esik: “Balázs Gézát és Hamvas Bélát olvasok” (164). A napló elkezd szakadozni. Gyula kezelésekre jár. Jobbulást kívánok neki. (Hungarovox, 2021. 208 old.)

Itt hozzászólhat!