Budapest egykori határán, a Rákosmező szélén állt a ház, ahol felnőttem. Az  1930-as években épült. Szép díszes előszobával, a bejárati ajtó fölött színes üvegmozaikkal. Az előkertben fenyők, (mi úgy mondtuk) madárbogyó-, olaj- és szivarfa, persze sziklakert, hátul kamra, tyúk- és disznóól, valamint gyümölcsfák (szilva-, körte-, barackfa). Itt töltöttem a gyerekkoromat. Az utca aszfaltozott volt, de forgalom alig. A házunk előtti járdán lépdelt a hatvanas évek elején Örkény István, a nyolcvanas évek elején pedig Moldova György csöngetett be hozzám, hogy fújjam föl a biciklipumpával a labdájukat. A Kerepesi úton a gödöllői HÉV csattogott, a hatvanas években volt még sebes- és gyorsvonat – az egyik, előbb föltépve az átjárókat, ki is siklott a Rákos-patak hídja fölött. Rákosfalva HÉV állomáson forgalmi ügyelet, trafik, újságos és nyilvános illemhely. 1970-ig mellette a Rátkay mozi, egy kertvendéglő (de azt nem ismerhettem, akkor még nem ittam sört). Kertünk végében a patak, mögötte az egykori Kristály-strand betonkoszorúja, távolabb a vámház és a töltés. Közrefogtak bennünket a kertész Baloghék, Balogh bácsinak sokszor segítettem, egyszer félreértésből rájuk zártam az üvegházat. Szemben velünk a Taurus, egykori Brösöc-pálya, mögötte a Hatház, balról pedig az 1955-ben épült Keresztúri úti általános iskola, ahol a tudás alapjait sajátíthattam el. Mind a négy Balázs-gyerek oda járt. Távolabb az EGYT (gyógyszergyár), gyakran lehetett hallani munka végét jelző dudaszót, és elég sokszor a tűzoltóautók vonulását. Gyakran, szinte mindennap elkerekeztem a közeli kiserdőkbe, a Király-dombra, a Kopottbáróhoz, a Dréher-tóhoz és Turjánoshoz (ezt a nevet én adtam az egyik, Rákos-menti megmaradt vizes élőhelynek). Emlékszem, erről írtam a pannonhalmi gimnázium felvételijén – de azután nem vettek föl, így maradtam kőbányai kamasz, s az I. László gimnázium négy éve, az iskolarádiózás szeretete belelökött a nagyvilágba…

Manapság olykor elsétálok arra. “A régi ház körül öregszik minden, / A kert, a fák, a fal, a bútorok. / A régi ház körül nagy élet nincsen, / Sokáig zörgetem az ablakot.”

Itt hozzászólhat!