Mintha nyelvtankönyv lenne. Nem az. Ez irodalmi nyelvtan. 1943-ban egy eszméletlen férfit találnak Triesztben. Kiderül, hogy beszédközpontja sérült. Finnek gondolják, elkezdik nyelvi és kulturális nevelését.

  • „Meg kell tanulnia az anyanyelvét. Finn nyelven nevelkedett, az az altatódalocska nyelve, amelyen esténként álomba szenderült. De nem elég megtanulnia, szeretnie kell.” (38)
  • „Mivel a nyelvünk az édesanyánk, keressen asszonyt magának. Asszony hoz bennünket a világra, anyánktól tanulunk meg beszélni.” (39)
  • (Nyelvi relativizmus) „Egy nyelv formái óhatatlanul visszahatnak arra, aki azt a nyelvet beszéli, alakítják az arcát, a házakat, a földet, a szokásokat, az ételt.” (62), „A mi nyelvünk hangjai ott voltak körülöttünk, a természetben, az erdőben, a tenger hullámverésében, az állatok beszédében, a hópelyhek neszezésében. Összegyűjtöttük ezeket a hangokat, és kiejtettük őket.” (63)
  • „Az európai nyelvekben a mondat egyenes vonal. A finnben kör, amin belül történik valami.  A mi nyelvünkben a mondat megáll önmagában, más nyelvekben szükség van szövegkörnyezetre, hogy létezni tudjon, különben nem jelent semmit.” (66-67)
  • (Metafizika?) „A finn nyelvnek nehezen felfogható, de finom szintaxisa van: ahelyett, hogy a dolgok középpontjából indulna ki, kívülről veszi körbe és burkolja be azokat. Így aztán a finn mondat zárt, lepkebábjában a jelentés lassan érlelődik, míg egyszer kiröppen belőle… Ezért, amikor idegenek hallják a beszédünket, mindig az a benyomásuk, mintha valami kirepülne a szánkon.” (82)
  • „Számunkra a nyelv Isten szava… A helyes szó harmóniát kölcsönöz a gondolatnak… Nem létezik örök harmónia… A szabály nem teremt rendet, csupán a rendetlenség leírása. Mint minden, ami az ember sajátja, a nyelv is változik, és nyelvi tisztaságra törekedni éppoly értelmetlen, mint faji tisztaságra. A nyelvészek szerint minden nyelv az egyszerűsödés útján halad, azaz a jelentés maximumát kívánja kifejezni minimális hangtorlódással. Ezért van az, hogy a legrövidebb szavak a legősibbek, a leginkább korrodálódottak… Minden nyelv bezárkózik saját nyelvtanának beavatási rítusába… A nyelv természetes jelenség, az egész emberiség sajátja. Az emberi ostobaság számos nyelvtanra osztotta… Így minden nép saját nyelvének nyelvtanát sajátítja el, és abban az illúzióban ringatja magát, hogy azzal megoldja az élet megoldhatatlan feladatát. (154-155)
  • „ez az ember végül elsajátított, sőt felépített magának egy személyes finn nyelvváltozatot, egy teljesen sajátos nyelvet…” (189)
  • „Az anyanyelvem örökre elveszett.” (212)
  • A Biblia finnül Raamattu, vagyis Nyelvtan, az életszabályok összessége (147)

Szépen lavíroz kozmopolitizmus és hazafiság között, nyelvben-elvben inkább az előbbi, konkrétumokban az utóbbi mellett tesz hitet:

  • „Valahol a világra jövünk, és aztán csak ahhoz az egyetlen helyhez tartozunk. A kozmopolita, aki mint egy légtornász, egyik identitásról a másikra száll, előbb-utóbb elvéti a fogást, és a földön találja magát, őt is odaszegezi egy néhány házból álló település emléke. Még az is, aki egész életében azt hangoztatja, hogy nincs hazája, halála óráján hirtelen úgy érzi, hívja az a hely, ahol minden elkezdődött… kezdet és vég összeér” (221) (Diego Marani: Új finn nyelvtan. Park Kiadó, Bp., 2000. 224 old.)
Itt hozzászólhat!

Megosztás