Entropológia

„A világ ember nélkül kezdődött, és nélküle fejeződik be. … Antropológia helyett inkább entropológiá-t kellene írnunk, vagyis egy olyan tan nevét, amely arra hivatott, hogy legfontosabb megnyilvánulásainkban tanulmányozza ezt a szétbomlási folyamatot.” (Claude Lévi-Strauss: Szomorú trópusok, 1973: 472–3.) Egy korai, pontos összeomlás-teória.

S akkor az entropológus: Tanúja voltam, csak az én életemben:

• korábban alig termelt szemetet egy család, ma hetente kukányit,
• alig néhány gyermekjátékunk volt, ma játéküzletnyi,
• meg tudtunk várni egy levelet, vagy egy hétvégi találkozást, beszélgetést, ma azonnal kapcsolatba kell lépni, nem is tudom, hogyan lehetett telefon nélkül élni,
• egy tábla csokit öten ettünk meg…
• verebek, rigók, lovak voltak Budapesten is, ma szarkák, nyestek, vaddisznók és közelednek a medvék,
• csapvizet ittunk, a család főzött, megettük a maradékot is, íze volt a paradicsomnak,
• kevésféle felvágott volt, de az mind ehető volt,
• hazai termékeket fogyasztottunk, ma spanyol, olasz német (!) zöldség-gyümölcs érkezik, meg olcsó chilei bor,
• a tejet üvegben vásároltuk, az üveget vissza lehetett vinni,
• védőoltásokat kaptunk, s nem játszottuk el, hogy virológusok vagyunk,
• általában kevesebbszer mondtunk véleményt olyasmiről, amihez nem értettünk, tudomásul vettük, hogy vannak nálunk hozzáértőbbek, nem velünk kezdődött a világ,
• nem lájkokat gyűjtöttünk, hanem megvártunk ismerőseink válaszait,
• mennyire örültünk egy szép tollnak, füzetnek, könyvnek, egy középiskolai nyári tábornak, ritkán jött levélnek, és a kőbányai csapolt sörnek a mátyásföldi Club kisvendéglőben.

És annyira jó emlékezni a lassú nyarakra, hosszú gyaloglásokra, falusi estékre, az így élt édes szüleinkre, testvéreinkre.