Az ajtó (Szabó Magda drámája) a mélyben lévő titokról szól. Az ajtó az, amely elzárja a titkot: a borzalmas múltat, szenvedést, fájdalmat; az ajtón kívül pedig a világnak eljátszott szerep: keménység, következetesség, rátartiság, büszkeség, emberlét. Az ajtó mögött élő Emerenc titkát kutatja a tanítónő-írónő Anna, a jelek apránként szaporodnak, a végső, szükségszerű beavatkozáskor az ajtó feltárul, a titokról lehull a lepel, s a szégyenbe belehal Emerencia. Pedig csak túlélni akart, az írónő pedig csak megmenteni akarta (ami egyébként kötelessége volt). Eszembe jut erről az idegen kultúrába beavatkozó antropológus, a helyi viszonyokat nem ismerő népművelő… Egyúttal a megismerés-megértés drámája is: eleinte érzelmileg, kulturálisan nagyon távol van egymástól a két személyiség, azután egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Mindannyian őrzünk és hordozunk fájdalmas titkokat, olyanokat is, amelyekben ártatlanok vagymelyeket az ajtó mögé zárunk. Anyám mondta, más metaforával: A jó asszony köténye mindent eltakar. (Emerenc szerepében Udvaros Dorottya, aki összes gesztusával hozza az összetett, kemény-törékeny egyéniséget.) (R.: Szabó K. István, Nemzeti Színház, 2021. szept. 16. bemutató)

Itt hozzászólhat!

Megosztás