Valahol mindannyian voltunk kenguruk. Balekok. Film Bertha Bulcsu (olyan díjas is vagyok) kedves történetéből. Ma már némi szocializmus-bájjal, lakásínséggel, Pakssal, kamionoskarrier-vággyal, Kőbányai világossal, kezdeti M7-es autópályával, Boglárral, Balatonnal. De főleg Kőbányával, merthogy nékem szülőhazám. Kőbánya-felső vasútállomás, Makk 7-es (ahol első sörömet ittam, kb. 1975-ben, amikor a filmet forgatták), a felállványozott (Szent) László templom (mellette jártam gimibe, akkor még csak László, ma már Szent László), a 13-as villamos, az Óhegy, no meg a Pesti Határ út, háttérben Kőbánya gyártelepei (a hely pedig a Rákosmező), hol születtem. Hosszú haj, köldökig kigombolt ing és trapéznadrág. És mégis. Szól a kalandról és a megkomolyodásról, a rendezzük el az életünket, felelősségéről és a megértésről. A minap az RTL klubból hívtak, ismerek-e olyan magyar filmet, amelyben pálinkát főztek. Nem emlékeztem. Akkor most szólok, ebben a filmben szerepel a tiltott pálinkafőzés. És ez a pálinka jobb… Csak miheztartás végett. Szövögetném még tovább a kapcsolatot a film kapcsán, de nem lehet, vannak titkok, amelyet csak ketten tudunk, és azt hiszem, el is visszük a sírba… (R.–operatőr: Zsombolyai János) És micsoda zenék! És hová tűnt a stopposlány?

Itt hozzászólhat!

Megosztás