Karácsony Sándorra és Lükő Gáborra és az uráli-finnugor nyelvelméletre, kisebb részben a zenére és művészeti alkotásokra alapozva fejti ki a Finnországban élő szerző, hogy milyen közös „szellemisége” (gondolkodásmód, világlátás, világképe, nyelvfilozófiája) van az uráli nyelveknek, persze főleg magyar és finn példák nyomán. Abban igaza van, eltérő gondolkodási stratégiák s világlátások vannak. S melyek lennének a közös jelenségek?
- mellérendelés (parataktikus, paralellizmus; „az alárendelés elvon, a mellérendelés szemlélet”, két félre osztott tapasztalat: szó-beszéd, jött-ment, éjjel-nappal; mellérendelők az eposzok, önálló kis autonómiák – felek, településszerkezet, Madách: Tragédia, Jancsó: Szegénylegények, finnugor zenei sorok, „a másik fél nyelvalakító szerepe” (130),
- konkrét szemlélet (irányhármasság, képiség
- viszonyító nyelvi formák (fáj a lábam, nincs a számlámon pénz, beszélő felekhez való viszony: anyám, zúzája, mája, anyjukom, húgom-nővérem, öcsém-bátyám, nénémasszony, „viszonyulok, tehát vagyok”, Éltem, mert néha éltem – másnak (Ady)
- tegyük hozzá: inkább szintetikusak, mint analitikusak.
- A szerző mintha sajnálná, hogy ma már „csak nyelvrokonságról” beszélnek, mivel ez a közös uráli filozófiát gyengítené. Egy dolgot nem vesz észre: hogy ami az uráli népeket jellemzi, az szinte egész Ázsiára igaz. Vagyis van a keleti gondolkodás (egyébként mintha Lükő is erre utalna), s ebben csak egy kicsiny rész, alfejezet az uráliaké…
S egy kis kiegészítés utóbbi könyvemhez: „A művészet a beszédhez hasonló megnyilatkozása az embernek: mindig valakihez vagy valakihez szól.” (107)
Bár idézi az európai gondolkodásmód alapjait (Russelltől: azonosság, ellentmondás és a kizárt harmadik törvénye 135), de nem hangsúlyozza (bár említi a buddhizmust), hogy éppen az utóbbi a keleti népek általános jellemzője (intuíció, az egészre irányuló, mediatív, misztikus gondolkodás 160). Végső üzenete elgondolkodtató, aktuális: a nyugati (poszt)modern indoeurópai filozófia reményvesztettségét látva, nem kellene táplálkoznia a keletből? (Ahogy a közép- és kelet-európai zenei nyelvek, Bartók és mások munkássága megmentette egykor az irányát vesztett európai zenét…) (Püski, Budapest, 2008. 185 old.)
Itt hozzászólhat!
