Páskándi Árpád-házi triptichonra (trilógiája) valahogy nem kell a mai színházaknak. Elolvastam a László szent királyt (1992), részben „lászlós” vonatkozásaim és persze a nagy tiszteletem kapcsán. A Salamonnal való trónharcon alapuló, sokszálú, sokszereplős, az ismertebb legendákat is magában foglaló dráma. Kívácsni voltam,  hogy tudja egy mai író a 11. századi atmoszférát megteremteni: szerintem sikeresen. Trónviszály, folyamatos harc, megosztottság, megfelelés a pápának, mély vallásosság. (Magyar három kiárly: Lászuló, Kálmán, Béla. Antológia, Lakitelek, 1994.)

Salamon: Ennyi az egész életem: kard. Fél-korona, fél-ágy, fél-haza vagy még annyi se. Sokak szerint féleszű vagyok (21)

Ormód: Az oly király hírét, kiről életében csak jót mondanak – halála után a gonosz megtépázza (25)

Péter: A béke múlandó, a háború örök (63)

Ormód: bölcs a világ természete, hogy vénen vaksivá tesz.  Csak ajzaná a hús, amit rágni ínye nem tud… csak ajzaná a párzás, mire nincs erő… bölcs dolog, hogy a vénség vakká, süketté legyen (69)

László: a nyelv parancsa: enyém, tied, övé. Enélkül még tisztességes ember beszélni sem tudna (70)

Bölöny: ha magyar pogány és keresztény egymás tenyerébe csapna (72)

Dezső: Várad is boldog, hogy székesegyháza… (81)

Ormód: Csűröd a szót, mint visegrádi görög pap… (91)

László: Nagyobb dolog királlyá lenni, mint annak születni… gondolkozz ezen, Salamon (100), A szomjas szerető nem látja a némber fertelmes szeplőit, hogyha vágy a hajtja (124), Földet uralni nagy bűnök nélkül nem lehet. Bűn nélkül uralni – csak te tudhatsz, Isten (141), Atyám, míg néped van e földön… míg néped van… magyar is legyen… Ámen (142)

Salamon: szentet szentel, ki maga is szentülni akar (127), Elhiszed, hogy halálunk után ellenségeink lelke üresebb, mint a szeretteinké? (128)

Bökös: A nép nem szereti a sok halált. Imádja, ha mindennek boldog vége van: temetésnek bölcső, háborúnak lagzi, tűzvésznek zöld lomb, árvíznek dús szüret… (139)

Bölöny: Nagyvárad felé megy… a halottasszekér… (145)

Itt hozzászólhat!

Megosztás