Eposzparódia: nagy horderejű történeti esemény helyett kisstílű falusi perpatvar, lefokozott eposzi kellékek (Istenhez, olvasóhoz fordulás), mulatságos (állandó jelzős) szereplők, egy esti történet némi időbeli problémával (esti imára megy a nép a templomba, ahová bezárják Fejenagy kovácsot, közben a kocsmában zajlik az élet, Harangláb szerelmet kíván vallami az ötvenöt éves szemérmetes Erzsóknak, amikor Fejenagy kiszabadul „már estefelé volt. A nap gombóca piroslott”, tehát igen rövid idő telhetett el, de azért „jó napot-tal” köszönnek, Bagarja, a béke barátja alva találta a bírót…) Állandó jelzők főleg anapesztusokkal: széles tenyerű Fejenagy, szemérmetes Erzsók, a béke barátja Bagaria, fondor lelkületű Harangláb, lágyszívű kántor. Humor: „Mert Erzsók asszony nem is issza a bort… / Csak úgy ö nti magába.” Nyelvújításbeli görcsösségek: irántami, ablakon által kukucskáltak, valamint az összetételeket megelőző szerkezetek: helységi kovács, isteni tisztelet, kocsmai ajtó, vasárnapi dél, tündéri madár, sziklai vár; a mint még valamint formában szerepel (És reszket minden tagja, / Valamint a kocsonya). Sajátos intertextualitás: utalás a győri csatára (hol a sok láb úgy futott), nagyidai harci dicsőség. Játékos ismétlések: Hozzád rohanok / mint a malacok gazdasszonyaikhoz… mint a malacok a gazdasszonyaikhoz. És mi a cintmasina? Tűzszerszám. A hűtlenségnek fekete posztaja? (posztója!)
Látogatá őt
Az egész falu népe…
Be se’ nézett más kocsmába…
Az igaz, más kocsma nem is volt
A faluban.
Büszke vég: „Azért én élni fogok, / Míg a világnak / Szappanbuboréka / Szét nem pattan…”
Itt hozzászólhat!
