„Király, te tetted ezt…” visszhangzik A walesi bárdokból. S valóban: az uralkodónak nincs lelke? Az uralkodó nincs emberből? Petroniust, Caligula császár szíriai helytartóját meggyőzik a zsidók: vallásuk értelmében nem viheti be a császár szobrát a templomba. Az uralkodónak fölfelé és lefelé is egyezkednie kell. Fölülről a parancs, lefelé a lelkiismeret, illetve talán ez is bonyolultabb: vakhűség, szolgálat, elkötelezettség, hit, remény abban, hogy jót tesz, a cél szentesíti az eszközt… De közben följelentik komoly névtelen levéllel, gyanúba keveredik a két segédtiszt, de csak az egyik lehetett, mindegyik tagad: az egyik biztos ártatlan, de nincs mit tenni. Meddig kell végrehajtani a parancsot? Főleg, ha egy tébolyult uralkodótól jön. Tertium (non) datur? Barakiás főpap szerint van harmadik megoldás. A tétlenség. Ne tégy semmit, ha jót tenni nem tudsz, s rosszat pedig nem akarsz. Persze így is előbb-utóbb zsákutcába jutsz, de itt legalább végül meghal Caligula, megölik.
Székely János drámája az érvelésről is szól. Próbálj meg érvelni az igazad mellett, de úgy, hogy próbáld meg megérteni a másikat. A legszebb sorok talán azok, amelyekben a főpap bevallja: lehet, hogy Isten az ember szüleménye, lehet, hogy nincs, de mivel az ember megteremtette, jelentéssé vált, és ez tartja össze az emberiséget (ha jól értettem: a népet).
Petronius szerepében Trill Zsolt, Barakiás főpap szerepében Horváth Lajos Ottó, óriási. A színpadkép a felállítandó szoborral egyszerű és sokatmondó, a benzineskanna nagy ötlet. (R.: Szász János, Nemzeti Színház, ma)
Itt hozzászólhat!
