Sokan hangsúlyozzák az SI-faktort, vagyis a sárga irigységet, és nemzeti jellemzőnknek is tartják. Lope de Vega darabja az irigység sajátos fajtájáról, a „kapcsolatirigységről” szól, megnyugtató, hogy ezek szerint ez sem csak a mi ügyünk, vagyis általános, emberi. A kertész kutyáját vígjátéknak mondják, de nem az: az irigységből fakadó általános boldogtalanság aligha tekinthető mulatságosnak, bár a darab során sokszor nevetünk, a végére elhalkulunk. A spanyol mondás szerint: Nem kér enni, de másnak sem hagy, vagy ahogy a darabban versbe szedve szerepel: „Ismered azt a mesét, Melyben a kertész kutyája, Bár nem éhes, társai Csontját mégis megszaglássza?… Nem kér, de mást sem hagy enni: Elmarja a másikat, Hogy senkinek se legyen jó; Te is ilyesféle vagy”. No meg némi utalás a hatalom illetéktelen szerepére. Döbbenetes, hogy mennyire nem változik az ember.
A Nemzeti Színház remek színpadképpel, és pontos csapatmunkával mutatta be a darabot. A főszerepre figyel mindenki (grófnő: Tóth Auguszta, Teodoro: Berettyán Sándor, Marcella: Barta Ágnes), de nekem nagyon tetszett Rácz József (Fabio) és Trill Zsolt (Tristan) alakítása is. (Rendező: Ignacio García, Nemzeti, bemutató: 2022. ápr. 13.)
Itt hozzászólhat!
