Városi madár: Van élet. Odú, kaja rengeteg. És mindig történik valami. Csattognak a villamosok, pöfékelnek a buszok, rolleroznak az emberek. Egy néni közeledik, zacskóban hoz valamit, bolt körül sok a szemét.
Falusi madár: Jó levegő, tér, zöld. Mindig történik valami. Zúgnak a fák, mozognak a levelek, integetnek a virágok. Amott egy néni hajladozik az ágyás fölött. Néha az utcán is végigmegy valaki.
Városi madár: Órákig tudok ücsörögni az eresz alatt, mármint ott, ahol nincs galambtüske, figyelem, hogy mikor esik le valami kaja, vagy mikor szállhatok rá a macska vagy kutya által otthagyott maradékra. Elüldöztem már a verebeket és a rigókat. Csicseregni sem kell, úgysem reagál senki. Csak ücsörögni kell és nézni kifelé a fejemből.
Falusi madár: Egész nap a fák ágain csicsergek, beszélgetek a többiekkel. Sok megbeszélnivalónk van. Hogy ki ér rá most éppen, hogy milyen szép és jó, hogy kék az ég, és nő a fű, különösen eső után. Azután a rengeteg bogár, illetve rovar, ezen most nem nyitok vitát, bár tudom, hogy minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. Szemmel tartom a macskát is, igaz, őt nem érdeklik a bogarak, sem a rovarok, igaz állandóan bogarászik (vakaródzik).
Városi madár: Nagyon jó így.
Falusi madár: Nagyon jó így.
Itt hozzászólhat!
