Bandukolunk a Balatonkeresztúr és Balatonberény határán lévő Római-völgyben, mezők, ligetek, szőlők, pincesorok, alakuló vendégházak között, a Hamvas Béla-borúton. Ha már borút, csak lesz itt egy poharazó, kóstolás, koccintás, esetleg pogácsa hozzá. „Az ételek rafinált volta lépést tart életünk bonyolultságával, és bizonyosnak látszik, hogy életünkben sok szövevény első oka valamely szövevényes étel. Ezen az alapon nyugodtan lehetne szendvics, vagy desszert életről beszélni. Az ilyen szendvics, vagy desszert ételeken élő emberek a normalitást teljesen elvesztették.” Kapaszkodunk a hegyre, jön néha egy terepjáró, kutyafuttató, morcos kerékpáros. A présházak zárva. Eszembe jutnak Hamvas sorai az egyszerű ételekről. „A normális élet az, ami az ételek között a rántottleves. Semmi különös. (…) A normális étel, mint a kenyér, a krumpli, a főzelék, a főtt rizs, a szalonna, megunhatatlan, mert nem akar mást, mint táplálni.” Hamvas felsorolásához hozzátenném még a hagymát. „Van vöröshagyma, a tarisznyában…” Jó lenne egy pohár borocska, meg zsíroskenyér vöröshagymával. Vagy kenyér szalonnával, ha már Hamvas nyomában vagyunk. Elindulunk másik irányba, Berény felé, az új Hamvas Béla-kilátóhoz.
A nyugati Balaton legszebb panorámája tárul elénk: a Keszthelyi-öböllel és -hegységgel, Szentgyörgy-heggyel, Szigligettel, Badacsonnyal, a többi cukorsüveg-heggyel. Hamvas innen gyönyörködött és megírta A bor filozófiáját. Az egyik szőlőben füvet nyírnak. Néhány présház a földbe töppedt, egy másikat éppen most kerítenek körbe. Találkozunk emberekkel, kérdezzük: van-e itt valahol bor. Kedvesen mondják: az nincs, de tudnak adni sört. Vagy esetleg pezsgőt. „A nemes és valódi kenyeret már csaknem elvesztettük. Alig van ennél nagyobb hiány, s ezért ennél mélyebb fájdalom.” Hazamegyünk: otthon vár a töpörtyűs és a zsíroskenyér hagymával, s akad hozzá bor is.
Itt hozzászólhat!
