Ma Széphalomból Budapest felé jövet az okos Waze balra indított el, át a Zemplénen, Hidasnémetibe, ahol elérhető az autópálya. Semmivel sem volt rövidebb az út, de fölötlött egy emlék, úgy tíz évvel korábbról.
A Zemplénben autóztam, meg akartam nézni Göncöt, a huszita házat, majd pedig Vizsolyt, a vizsolyi biblia szülőhelyét, meg akartam ismerni a tájat, ahol Károli Gáspár és Szenczi Molnár Albert járt. Göncöt elhagyva útelágazáshoz értem, de a táblák nem mutatták Vizsolyt. Csak kicsit húzódtam le, teregettem a térképet, próbáltam megfejteni, hogy akkor most merre menjek. Nem volt akkoriban még dzsípíesz! Ahogy ott böngészem a térképet, egy nagy markológép ér utol, s megáll szorosan mellettem. Fölkészültem arra, amikor ilyenkor történni szokott: Mit állja el az utat a kereszteződésben, nem ismeri a kreszt, takarodjon már el innen! Kihajolt a markolós, és megkérdezte: Mi a gond? Vizsolyba szeretnék menni, mondtam. Arra menjen! intett a markolós, majd sebességbe kapcsolt, és továbbment.
Itt hozzászólhat!
