Lehetsz te absztinens, mégis megigéz a
„pálinkás”-könyvével tudós Balázs Géza.
Sok-sok gyümölcsfőzet édes anyaGnyelve
oldódik fel benne, s kortyolva, lenyelve
sem lesz e kiadvány „üres hasbeszélő”,
hanem ízes, tüzes eredeti, élő
nyelv, amelynek van jó aromája, íze.
Anyaga nem indiánok tüzes vize,
mert benne nem sziú, dakota vagy inka,
hanem magyar nyelven „beszél” a pálinka.
Azt súgja: „Ne igyál konyakot vagy rumot,
vodkát, csak pálinka-medicamentumot,
mert nemcsak a tokaji s a Zwack-unikum,
de a gyümölcspálinka is hungárikum.
A nemes elixír, a kvintesszencia
már gyógyszer, nem csak egy hétköznapi pia,
s aki ezt mértékkel kortyolgatja, issza,
mint jó forrásra a szarvas, úgy jár vissza.
Lesz idő, mikor a nemes gyümölcscefre
nem kapható majd csak orvosi receptre,
s aki bortól, sörtől mámoros vagy kába,
be sem léphet majd a cefrepatikába.
Te magad még alig kortyoltál belőle,
s már azonnal szent mámoros lettél tőle,
mert amit nem érhetsz el sörrel vagy borral,
vagy egyéb serkentőszerrel, „fürgeporral”,
ez a könyv, amely nem „nadír”, hanem „zenit” ,
megteszi, s kihozza belőled a zsenit.
Beleszimatolsz, mint egy kicsi üvegbe,
s érzed, borókapálinka kotyog benne,
néhány lappal odébb meg „cirbolyanafta” ,
a szent őshazában ősünk ezt ihatta.
Nem volt rege, rejtem, nem volt ráolvasás,
e nemes nedűben rejlett a gyógyhatás!
Aki ebből kóstolt, meggyógyult a mája,
kiállt a köszvénye, csúza, reumája,
hexensussza, kehe, makacs isisásza,
s még a Csomolungma-csúcsot is megmászta.
Tudod, hogy pálinkát ivott ősünk, Gyula,
és az átkos görvénykórból kigyógyula.
Attól múlt el végleg Etelköz bábája,
Keszegoldal Ündő nénő farzsábája,
és éledt fel újra Kündü, a „Nagy Bika”,
mert megszűnt kínozni a konok hektika,
s attól szűnt meg Álmos kedvenc kancicája
hurutos náthája és szopornyicája.
A könyvben, minthogyha ajakon puszilna
a mézédes szép szó, a nemtudomszilva,
s a fütyülős barack szinte fuvolázgat
az ínyeden, hogy még fokozza a lázad.
Lobog a lelkedben lángként a kisüsti,
lehet-e ennél szebb magyar szót kisütni?
S milyen csodálatos, mily nagy az ereje
azon gyönyörűségnek, hogy rézeleje,
kerítésszaggató, nyakolaj és gugyi,
lacibetyárköpés, anyatej és bugyi,
dühütke, gurulyka, s a szép papramorgó,
vagy a különböző edények: a hordó
demizson meg kulacs, butykos, butélia,
nyelvén ízleli a szót az emberfia.
Stampedli kupica, stamesz s egy jó feles,
szótárban ezeknél szebb szót ne is keress,
s ha hallod az iccét, a messzelyt s a pintet,
gondolatban nemes pálinkát hörpintesz,
s a sört meg a bort úgy utasítod vissza,
mint sör-bornemissza ős-pálinkaissza.
Megmondta Kazinczy, a jó Zafir Czenczy,
hogy a hazát s a szeszt híven kell szeretni.
Úgy értékelné, ha élne a „jó Feri”:
„Íz, csín, tűz vagyon e műben, mely mesteri.
Balázs Géza könyve, A magyar pálinka,
mint maga az ital, olyan nemes munka.
Ez a mű meggyőzött, s ez nem lehet vitás:
Non in vino, sed in palinca veritas”.
(2010)
Itt hozzászólhat!
