Van egy „magyar hely” a nagyváradi egyetem mellett, B-épületnek nevezik, jó a sör, bár zsíroskenyér nincs, államvizsga utáni levezető. Másnap Nagyváradról Kisváradra (azaz Kisvárdára), van a két név között kapcsolat, Minya Károly Színház és nyelv című könyvének bemutatójára. Késő este Tolsztoj Az élő holttest című drámája a színházi fesztiválon (Aradi Kamaraszínház, Szegedi Pinceszínház, rendező: Tapasztó Ernő). A színpadon ülünk, bevonva a darabba. Egy nagy asztal körül folyik el a vodka (megkínálnak: víz) és az élet; tipikus orosz életérzés a nagy semmiben, kilátástalanságban, élő holtak között, akik valódi halottakká válnak.
Hajnalban indulás Kaposvárra, mert éppen átadni készülnek nekem egy prózadíjat (az elsőt még huszonévesen kaptam, ez lenne a második). Egyes kutaknál már csak 20 litert lehet tankolni. A kaposvári Dorottya-házban olyan meleg van, hogy az ötperces szövegemet rövidítem, s belengetem, hogy a szökőkútnál folytatom (derültség van, de senki nem kéri számon). Este rövid megállás Zamárdiban: zúg a Balaton Sound, de minden nagyon szervezett. Éjjel csak a szokásos halk döbörgést hallani, Alsóörsről és Tihanyból jeleznek, hogy egy kicsit sok, és talán valahol a pusztában (tajgában) kellene megrendezni a fesztivált. Másnap Kenesén a 41. DUE-tábort látogatom meg, nosztalgiázunk, hogy miként is indult 1982-ben, beugrik Frank Iván, akinek a táboraiban sokat tanultunk, és ezt adtuk tovább, és most már mi is csak nézzük, hogy milyen jól csinálják utánunk a fiatalok. Majd vissza Zamárdiba, a parton rend van, fürödni és sörözni is lehet, no meg nézelődni, ahogy a Pumped Gabó által Szent Földnek nevezett fesztiválra hömpölyög a tömeg. Richárd atya a túloldalról másnap közzéteszi az éjszakai dübörgésről készült hang- és képfelvételt.
Itt hozzászólhat!
