Sokáig nem tudtam, hogy mi a nyaralás. Szüleim még tudták, minden nyáron szereztek (így mondták akkor, egyébként: igényeltek) szakszervezeti beutalót, és nagy kofferokkal elvonatoztunk a Balatonhoz vagy a Mátrába. Középiskolás koromtól elkezdődtek a táborok, s ezek tartanak szinte máig. Úgy húsz éve egy kedves hölgy megkérdezte: hová járok nyaralni. Hát a táborokba, mondtam, ő pedig felvilágosított: az nem nyaralás. Az ő hatására utaztam el néhányszor a horvát tengerpartra, ahol többnyire olvasgattam, ez lett a nyaralás. Tavaly pedig visszatértem a Balatonhoz. Könyvekkel (sok-sok könyvvel), számítógéppel, online helyesírási tanácsadással (ma a Fővárosi Önkormányzat kért azonnali nyelvi tanácsot). Két tanács között azért belefér egy kis délutáni szundikálás, és persze sok séta, ma például Tihanyba, Richárd atyához. Azt hiszem, még tanulnom kell azokat a modern kori fogalmakat, hogy tudatos pihenés és minőségi idő.
