A cím és program Eötvös Károlyé, a közlekedési lehetőséget a MÁV biztosította a Balaton24 jeggyel, amellyel minden balatoni és környéki állomás között tetszés szerint utazhatunk 24 óra alatt. A Dél-Balaton végigvonatozható Keszthelyig a déli vasúttal, az északi a Szabadbattyánnál elágazó és Tapolcáig tartó északi vasúttal, Tapolca és Keszthely is össze van kötve (a balatoni üdülőhelyek közül egyedül Szigliget van magára hagyva). Valamikor létezett a Lepsény–Csajág összekötő szakasz (Csajágtól fölfelé egészen Veszprémig). Úgy döntöttünk, hogy a déli és az északi vasút közötti legkisebb távolságot (4 km Balatonaliga és Balatonakarattya között) gyalog tesszük meg. Nem csalódtunk: a Balaton eddig nem ismert pompás látványát élvezhettük (a kerékpárúton gyalogoltunk).
A kör Zamárdiból indult, utána következett a gyaloglás, majd Akarattyánál egy jegeskávéval felfrissülve vonatozás Füredig, ott mozdonycsere, s a partmenti nádasok fölött kanyargó síneken, megkerülve Badacsonyt jutottunk el Tapolcára. Volt idő, ebédeltünk, majd vártuk a némi késéssel Győrből érkező és Kaposvárra tartó „interrégió” Desirót, vele Fonyódig utaztunk, ahonnan már csak egy ugrás volt a felújított dél-balatoni pályán Zamárdi.
Vasútszerelmeseknek kiváló program; nekem külön élvezet, hogy milyen találékonyan nevezik el újabban a vonatokat (Kék hullám-sebesvonat, Jégmadár, bagolyvonat), valamint az, hogy szinte minden balatoni helyhez kötődik valami érzelem, mondhatnám szerelemnek is, ha ez a szó nem lenne kisajátítva mégiscsak egyetlenegy valakinek: Széplak, Siófok, Szabadi, Alsóörs, Káptalanfüred, Balatonszepezd, Zánka, Badacsony, Szigliget, Fenyves, Fonyód, Lelle…, s biztos kihagytam valamit (valakit).
Itt hozzászólhat!
