Két hete Ragályban nem sikerült a szarvasbőgés-les. Bár a kert végében hallatszott a bőgés, amikor egy vadásszal kétórát cserkeltünk az erdőkben, nem mozdult semmi. Az infralátcsőben őzek, szarvasok fehér árnya tűnt fel, valamint szarvasmarhák is bőgtek, de semmi más. Vaddisznó kevés van, mert sertéspestis miatt kilőtték az állományt. – Most meg a balatoni településen csámborgunk egy szép, kivilágított sétányon, mellettünk a déli part legkihívóbb, egyszerre a főúri udvarokat és a szupergiccs vidámparkokat idéző kovácsoltvas kapuja. B. minden este itt sétál, állítja, hogy 20.40-kor a susnyás felől jön Csoszogi, az öreg vadkan, ő már ismeri, 5 méterre is megközelítette. Hiszem is, meg nem is, de a kaland kedvéért vele tartok. 20.35-kor kicsit feszülten figyeli a bokrokat, én meg nyugodtan, úgysem jön. 20.40-et mutat a telefonom, amikor megrezzen a susnyás. Előcsoszog, bejárja az országút jobb oldalát, benéz a bokrokba, a gesztenyefa alá, ránk is néz (no, ekkor azért kicsit megdermedek, de azért fényképezek), közel van, átható szaga érzik, ebből lesz a vaddisznópörkölt? B.-ék annyira megszerették, hogy legközelebb kukoricát hoznak neki. Én is velük tartok, s ha itt megszakad a napló, akkor ez nem is vadkan, ismerjük már a történelemből egy bizonyos Zrínyi Miklóssal…
