Ma este a Nemzeti Múzeum dísztermében Szarka Gyula lemezbemutatója. Mindig megfog éneke, dallamvilága, a szaxofonok átütő hangzása; s most erősítésként beszálltak az SZFE másodikos színészei – Petőfi versekkel (Felhők-ciklus) és persze erős énekkel. Pató Pál úr, a Reszket a bokor, mert…, a Falu végén kurta kocsma, A szabadsághoz, a Szerelem és bor, Csokonai… A Megy a juhász szamáron versbe népdalt is belefűz, s a bevezetőben engem emleget, hogy majd mondjam meg jobban a vers értelmét, ami nyilván több, minthogy a juhász fejbevágja a szegény szamarat… A másfél órás koncert után Szarka Gyula saját borát kínálja a közönségnek… Meglepő, de igaz: a gyermekkorban, iskolás korban tanult Petőfi-versek bennünk élnek, öntudatlanul, és egyetlen csodás gitár- és énekszóra felélednek.
