Lukácsy György misztériumjátéka (dokumentumdrámája) Esterházy Jánosról. Rövid jelenetekben megidézve sorsa a trianoni tragédiától (jogos a megnevezés, ha valaki ismeri a szlovákiai magyarság sorsát) Benes kormányajánlatán, a szlovák parlamenti képviselőségen át a gulágig, majd haláláig a csehszlovák börtönben. Következetesen a magyarságért, a kisebbségekért, a szlovák parlamentben egyedüli emberként, aki nem szavazza meg a zsidók deportálását: „mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom”. Mindenét elveszíti, csak a hitét nem. Áldozat, példakép, akit méltán kívánnak boldoggá avatni. Miért van kudarcra ítélve a szelídség, a szeretet?* Milyen emberek azok, akik egy ilyen embertől félnek és gyötrik? Személyiségét igényesen, roppant alázattal jeleníti meg Tóth László. (Nemzeti Színház, ma, rendező: Rubold Ödön.)
* Hogy miért van kudarcra ítélve a szelídség és a szeretet? Nézz körül! Ha az emberek jó részét száz éve arra az apróságra nem sikerült ránevelni, hogy ne szemeteljenek, akkor hogyan várhatnánk el ennél többet, azaz azt, hogy tanuljanak – a példákból, a történelemből, az áldozatból. Nincs esély. És visszamenőleg sem. A szüleim Csehszlovákiában jogfosztottak lettek (Benes-dekrétumok), ha jól belegondolok, ez öröklődik, tehát én is. És ez már így marad az idők végezetéig. És ma is vannak új jogfosztottak. Nem tanul az emberiség.
Itt hozzászólhat!
