Bár általában semmire sincs időm, egy belső hang azt mondta, hogy hívd fel, látogasd meg. Valamikor átugranék hozzád, mikor jó? Ma este is jó, holnap este is. Akkor ma megyek. Pedig lehetett volna halasztani. Mindig lehet halasztani. Majd holnap, majd máskor, majd ha lesz időnk. Este hétkor átmentem. Beszélgettünk régi dolgokról. Közben megszólalt a telefon, egy rokon hívta, hogy hogy van Feri. Majd tovább beszélgettünk. Újabb telefon. Ismeretlen szám. Igen, én vagyok, mondja. Jaj, csak nem. És mikor? Fél nyolckor? És hogy? Tegnap voltam, ma az öccse ment. Holnap mentem volna. És hogy? A főorvos telefonált. Úgy látszik, ez az ő feladata. És én éppen akkor éreztem, egy fölső hang üzente, nincs tétovázás, menned kell, ott kell lenned, éppen akkor, amikor Feri végleg elmegy.
Az életben ezer dolgot elhalasztunk, elszúrunk, de a legfontosabbakra mégiscsak jön egy titokzatos üzenet.
Talán.
Itt hozzászólhat!
