ELTEmetve

Utolsó ELTE-s előadásom Tusványoson volt. Nem fértek el a sátorban. Az első pedig… Nem tudom. Talán 1984-ben. A kettő között félévente több száz hallgató, legalább száznál több szakdolgozat… Az idei félévi óráimra is följelentkeztek több százan. Jeleztem, hogy az órákat a hallgatók érdekében megtartom. Nem kell. Írta az, akinek óráin kong a terem az ürességtől. Múlt héten az ELTE egyik kollégiumában voltam vendégelőadó, az igazgató jelenlétében odajött egy szomorú szemű lány, hogy most mi lesz vele, ha nem nálam írja a szakdolgozatát. Én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon… mondhatnám, de nem mondom. Aki mindent akar, az nem éri el a Mindent. Egy 1988-as szlogen jut eszembe egy (teljesen lényegtelen) tanulmányomból, a jelszavakról, most rendezem sajtó alá az életmű-sorozatomban: ELTEmetve.