Ki lesz a megváltó? Kérdezik a temető irodájában. Nővérem ráér, ezért talált egy szép helyen fekvő sírhelyet, s rávett, hogy szüleinket költöztessük oda, s majd egyszer mi is oda kerülhetünk, sőt még másoknak is szorítunk helyet. Testvéremmel nem ellenkezem, elmentem vele a temetőbe, megnéztük a sírhelyet, rámondtam, hogy tetszik (pedig nekem minden sír, sírhely egyforma), irány az iroda, ahol elkezdődik a procedúra: a megváltás. Átírják a sírhelyet a nevünkre, utána egy másik iroda, hogy szüleinket áthozassuk. Abból a temetőből mindenki menekül, tudjuk meg az ügyintézőtől. De kell még főkönyv, rendelkező, mohás a sírkő, javítani, fedlap, keszonba teszik vagy csak úgy, négy koporsó, nyolc urna, vagy két koporsó és akkor is csak nyolc, a 2 méteres mélység miatt és így tovább. Nézegetem a prospektusokat, kegyeleti szolgáltatás, pompaautó, halotti tor, kavarognak bennem ezek a kifejezések; végre sikerül jól lehúzni a kártyámat, megvagyunk. Kifelé jövet mondom a nővéremnek: én legközelebb akkor jövök ide, ha hoznak.

Itt hozzászólhat!

Megosztás