A kevélység: a létezés (Egyként, egyedüliként lét) szenvedélye; szemben a Másikkal; önszeretet; a legnagyobb erényeket ellentétükbe fordítja (szerelmet gyűlöletté, tökéletességet káosszá), mások megtagadása, a beleérzés megtagadása. A korábbi vallási jellege ma össztársadalmivá válik. Látványtársadalom, nárcizmus, tudományos és politikai gőg, valamint nagyon sok kis gőgös, sznob. A hét főbűn egyike, mert kárhozatra rendel.

Megjelenési formája: kérkedés, luxus, gazdag, fényűző élet, a testtartás: merev, a beszéd: arrogáns, ellentmondást nem tűrő.  Szinonimái: hübrisz, gőg, önteltség, önhittség, nagyképűség, hanyagság, arrogancia, hiúság, dölyf, beképzelt, kérkedő

Kezdetben van pozitív értelme: kevély és büszke. Paradicsom: a kevélység az emberi történelem kezdete. Bábel: Isten a kevélység bűnének megelőzésével megteremti a kultúrák, nyelvek, közösségek sokszínűségét, amit a kevélység felszámolni igyekszik. Faust: a modern ember gőgös harca a természet rendje ellen; türelmetlen, fausti gőg: tudós és technokrata hibridje, aki manapság nyomasztó túlsúlyban van; új kevélység, amely nem tud megelégedni a valósággal.

VALÓSÁGHAJLÍTÁS (a valóság visszautasítása): nem akar tudomást venni arról, hogy kik vagyunk, nem akar látni, elvakult, lázálomban él, rossztól mentesnek hiszi magát.

Szent Tamás: az ember igazi természete: hogy felülmúlja önmagát, a lét legfelső fokára törekedjen, ezért a kevélység elkerülhetetlen.  Ha jól értem, akkor az ember menthetetlen…

(Laura Bazzicalupo: Kevélység, Typotex, 2011. 200 oldal)

Itt hozzászólhat!

Megosztás