Talán Bereményi Géza fogalmazta meg a legpontosabban: kiáll és énekel, dal, ősműfaj. Lelket ad a szavaknak. Nagyobb nyomaték a szónak, ha éneklik. Született énekes, dalnok. Akit (ezt már én mondom) a végtelen egyszerűség, sallangmentesség jellemez. Nem virtuóz, és mégis a legtöbbet tudja: fölemel. Bor és cigaretta. Ahogy én is megismertem 77-ben Szigligeten. Véletlen lenne, hogy Cseh Tamást hallgatva Leonard Cohen jut eszembe? A film tökéletesen illeszkedik az egyéniségéhez: Cseh Tamás mesél, cigizik, kezében mindig ott a gitár, utazik a fiával Krakkóba, vodkázik, sétál, egyszerűen ott van, ahol te és én is vagyunk… Nekem ő Szigliget, Bárka és Duna Televízió, a Keleti pályaudvar, és minden füstös kiskocsma (ami már nincs). (85 perc, R. Fonyó Gergely, Operatőr: Halász Gábor, akivel nekem is sok közös filmem van.)

Itt hozzászólhat!

Megosztás